„KORSZAKVÁLTÁS ELŐTT A HAZAI FELSŐOKTATÁS, EZZEL A BME-NEK IS LÉPÉST KELL TARTANIA”

Év végi interjúnkban Kotán Attilával a visszatekintés mellett a Műegyetem jövőbeli kilátásairól és lehetőségeiről beszélgettünk.

 

Az év közepén újabb öt évre szóló kancellári megbízást kapott. Hogyan fogadta a kinevezést?

Az új megbízás számomra egyet jelentett az előző ciklusban végzett munkám elismerésével. Azért is örömteli a folytatás lehetősége, mert olyan feladatokba vágtunk bele, amelyek így a jelenlegi ciklusban továbbvihetők, kiteljesedhetnek. Kinevezésem e hosszú távú programok létjogosultságát, indokoltságát erősíti meg.

 

Eseménydús időszak áll ön mögött. Hogyan értékeli ezt a periódust és az elvégzett feladatokat?

Az időszak fókuszában az összegyetemi szempontból fontos folyamatok, kompetenciák megerősítése állt, ugyanis a Műegyetem korábbi – nagyon elaprózott – szervezeti és működési struktúrája, vagy inkább kultúrája az átalakuló KFI ágazatban versenyképességi szempontból előnytelenné vált.

A folyamat részeként – a Kancellári szervezeti korszerűsítésével – létrehoztuk a Pályázati és Projektigazgatóságot mellyel az egyre hangsúlyosabb nagypályázatok kaptak több figyelmet. A Közbeszerzési és Beszerzési Igazgatóság kialakításával koncentráltuk az Egyetem erőforrásait, ami fókuszált működést tesz lehetővé a (köz)beszerzések összetett világában.

Jelentős fejlesztés az SAP-EIIR vállalatirányítási informatikai rendszer bevezetése, ami a pénzügy, a HR, a beszerzések és általában az egyetemi működési folyamatok hatékonyabb kezelését teszi lehetővé, megalapozva egy integrált vezetői információs rendszer kiépítését.

„Felélesztettünk” és befejeztünk olyan – a korábbi időszakban elindított, de kellő kompetencia, vezetői akarat hiányában megrekedt – projekteket, mint a Hélium- cseppfolyósító labor, vagy a BME Balatonfüredi Tudáscentruma.

 

Milyen további célok megvalósítása mellett kötelezte el magát?

Elismerve a Műegyetem kiváló, magáért beszélő múltbeli eredményeit, fontosnak tartom az intézmény újrapozícionálását a felsőoktatás rendszerszintű változásának időszakában. Célom a BME intézményi helyzetének erősítése, erőteljesebb szerepvállalás a gazdasági és társadalmi életben, megkerülhetetlen szerep az innovációban.  

Jelenleg az innováció- és technológiapolitika kiemelt nemzetgazdasági terület, a Műegyetem az adottságait tekintve pedig predesztinált arra, hogy mindezt hatékonyan ki is használja. A múltban elért kiváló eredmények jó alapot biztosítanak az aktív szerepvállalásra, ám nem jelentenek garanciát a biztos sikerre. A sikert nagymértékben meghatározza az, hogy az innováció- és technológiapolitika által biztosított (véges) erőforrásokból a következő időszakban a Műegyetem milyen mértékben részesül. Jelenleg (2021 végén) nem állunk a legjobban.

Az előző kancellári ciklus egyik eredménye az Egyetem fejlesztési programja, a BME Science Park program. A kezdeményezés jelentős része a következő években valósulhat meg, ám büszkék lehetünk a már létrejött fejlesztésekre, mint pl. a „BME Z10” startup és inkubációs központ vagy közelmúltban átadott BME Balatonfüredi Tudáscentrum.

 

Milyen tervekkel vág neki a következő időszaknak?

Az elmúlt három évben előkészített programok megvalósítása a legfőbb célom. Aktuális a Goldmann György téren, a V2 épületegyüttes helyén épülő BME Innovációs és Fejlesztési Központ megépítése. A központ létrehozása nem pusztán „ingatlanfejlesztés” a Műegyetem számára, hanem annak előfeltétele, hogy „ökoszisztéma szinten” legyen lehetőség innovációs együttműködésekre az ide települő szervezetek és az újításokra nyitott ipari partnerek között.

Befejeződött a műegyetemi 5G hálózat fejlesztés első szakasza, ami egyedülálló lehetőséget biztosít tematikus fejlesztések és tudományos kutatások elvégzésére. Tovább fejlesztjük a Z10-startup központ lehetőségeit: a startupok számára nemcsak fizikai teret, hanem olyan kompetenciabeli segítséget kívánunk nyújtani, amellyel az ötletekből sikeres vállalkozások nőhetnek ki.

 

Mi a véleménye az ágazatban zajló radikális változásokról?

Örömteli, hogy a felsőoktatás, az innováció és a kutatás-fejlesztés a kormányzati politika fókuszába került. Olyan intézkedések történtek az évben, melyek valóban rendszerszinten és évtizedekre meghatározzák az ágazatot. Az egyetemi modellváltásnak az én olvasatomban az a célja, hogy a jelentősen bővülő forrásokat az ágazat hatékonyan, a felsőoktatás, kutatás, innováció eredményességét és a gazdaság versenyképességét egyszerre javító módon használhassa fel. A folyamatot erőteljes szabályozási változások is támogatják (a modellváltó intézmények kikerültek a közalkalmazotti és az államháztartási rendszerből), de az átalakulást és alkalmazkodást legjobban az ebben a körben végrehajtott, a korábbi időszak többszörösét jelentő finanszírozás segíti.

 

Hogyan látja ebben a folyamatban a Műegyetemet?

Személyesen nagyon sajnálom, hogy a BME – mondjuk így első körben – kimaradt a változásokból. Meggyőződésem, hogy az előzőekben bemutatott fejlesztések, a BME Science Park programja kiváló „csatlakozási pont” lehetett volna hatalmas lehetőséggel, nem beszélve a nagyon is kézzelfogható többletforrásokról. Tudomásul vettem azt a tényt, hogy az egyetem közössége másként döntött, de bízom benne, hogy a közösség meggyőzhető, a korábbi álláspont változhat.

Az új környezetben ugyanakkor még nagyobb kihívás a BME „versenyben tartása” a Műegyetem pozícióinak megőrzése. Ehhez a már megkezdett, az innovációs képesség fejlesztését középpontba helyező programokon túl további intézkedések szükségesek, többek között a működési mód korszerűsítése, a reagálóképesség javítása.

Immáron alapkövetelmény a „klasszikus” egyetemi funkciókon túli szerepvállalás, a nemzetgazdasági szintű integráció. A BME előnye a magas színvonalú műszaki innovációs képesség megléte, a kiváló felsőoktatási eredmények, a mérnökképzésben élvonalbeli kompetenciák és a kiváló hallgatói közösség.

Meglátásom szerint adottságainkat csak egy erős és egységes egyetemvezetéssel, világos stratégia mentén meghozott egyértelmű döntésekkel, a fejlesztési és fejlődési irányok kijelölésével lehet kiaknázni. Szervezeti értelemben és jelen állapotában a Műegyetemet még mindig elaprózott, nagyon sok kicsi döntési centrummal rendelkező, egymáshoz csak lazán illeszkedő, szigetszerűen működő entitásnak látom. Ez a közösség ugyanakkor most is kiváló kompetenciákkal bír, a maga helyén kiemelkedő teljesítményeket mutat, a szakmai kihívásokra korszerű és kiváló választ ad. Ez is a mi egyetemünk. Vallom, hogy a szervezeti integráció még ki nem használt lehetőségeivel a teljesítmény tovább javulhat.

 

Hogyan képzeli el az egyetem vezetésében a rektori és a kancellári kettős intézményirányítást?

A 21. század egyetemei  jellemzően nagy és összetett intézmények, amelyekben mára az oktatás és a kutatás mellett megjelent az innováció, a vállalkozás, a fejlesztés, társadalmi oldalról pedig az az igény, hogy az intézmények jobban kapcsolódjanak be a város, a térség életébe. Kormányzati oldalról pedig folyamatos elvárás az előbbiekben már részletezett versenyképesség javítása. Egy ilyen szerteágazó feladatrendszer menedzselése összetett feladat. Ebben a modellben a rektor az akadémiai feladatokért (oktatás, képzés, kutatás) felel, míg a kancellár kompetenciájába a széles értelemben vett működtetés, a gazdálkodás, a fejlesztések, és ezek innovációja tartozik. Nincs problémám ezzel a munkamegosztással, ám nyilván szeretném, ha az akadémiai oldal szereplői is azonosulnának a konstrukcióval. Egy intézmény sikeres működéséhez a két terület összehangolt kooperációja szükséges. Bízom benne, hogy a Műegyetem megújult akadémiai vezetésével ez lehetséges (akkor is, ha például éppen az előzőekben tárgyalt modellváltás kérdésében jelenleg eltérő a véleményünk).

 

Hogyan értékeli a Műegyetem helyét, szerepét a hazai és a nemzetközi felsőoktatási intézmények sorában?

A rendszeresen publikált rangsorokban a BME évről évre jól szerepel, a Műegyetem kétségtelenül hazánk vezető, és a régió egyik legkiválóbb műszaki felsőoktatási intézménye, amely piacképes, és az ipari partnerek által is elismert diplomát ad az itt tanuló fiataloknak. Hallgatóink magas felvételi pontszámokkal és kiváló képességekkel érkeznek hozzánk, így történt ez ebben az évben is.  

Ugyanakkor úgy látom, hogy a kiváló oktatási eredmények ellenére a BME jelenleg nem foglalja el azt a helyet, amelyre potenciálja okán képes lenne.  Ennek részben az is oka, hogy az elmúlt évtized egyetemfejlesztési lehetőségeiből, programjaiból kimaradtunk. Ez most változhat: a BME Intézményfejlesztési Terve, Science Park Programja megfelelő alap a továbblépéshez. Egy eredményesebb intézményi szerepvállalásnak ugyanakkor előfeltétele a hiteles egyetemvezetés, a kiszámítható működés ágazaton belül és a gazdasági kapcsolatokban egyaránt. 

Látni kell, hogy mind a hazai, mind a külföldi felsőoktatási intézmények között nagy a verseny, a rendelkezésre álló erőforrások pedig végesek. Szeretném, ha ebben – a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés szempontjából igen kedvező – időszakban a véges erőforrásokból minél nagyobb részt tudnánk megszerezni. A következő években kancellárként ezen célok megvalósításáért szeretnék dolgozni. 

 

Beszélgetésünk végén engedje meg, hogy a Műegyetem minden polgárának békés, boldog ünnepeket és eredményes új esztendőt kívánjak!

 

Kotán Attila új kancellári megbízatásáról szóló gondolatai a bme.hu  egy korábbi cikkében olvashatók.

Jelen interjú a bme.hu-n és  a jövő év elején megjelenő BME Alumni Magazinban is elolvasható. 

 

Fotó forrása: Geberle B.